Hola chicos!

Szerdán írtam utoljára, tehát lássuk mi történt.
Kezdjük a rossz hírrel: kicsit megfáztam, ez annak köszönhető, hogy szerda este erasmusos kocsmatúrára mentünk. És nagggggyon hideg volt, kb.mint otthon. Fagyoskodtunk a buszra várva, aztán a közös városnézős programokon is. Megismerkedtünk egy nagyon aranyos brazil lánnyal, Camilával, és egy német lánnyal, akit már e nyelvtanfolyamról ismertünk, Michaela. Így 4en buliztunk a kocsmatúrán, nagyon jókat beszélgettünk, Michaela nem tud spanyolul nagyon, úgyhogy angolul folyt a társalgás, de a buszos városnézés alatt spanyolul beszéltünk (spanyol nyelvű idegenvezetésű buszra szálltunk, ahol kb. mindenki dél amerikai volt), Camila szépen beszél spanyolul, nem csak a portugálból próbál megélni. Angolul is gyönyörűen beszél, tiszta amerikai kiejtéssel.Végül egy party helyre mentünk, ahol egy órán át még ingyen ihattunk sangriát.Kellően becsiccsentettünk, és nagyon élveztük, a más kultúrákkal való ismerkedést, mindenki kérdezgetett mindenkitől. Ott találkoztunk még többekkel, amerikaiakkal is beszélgettem, mexikóival.

Csütörtökön elég rossz napunk volt,először pillanatragasztóval összeragasztottam a kezem meg egy kis papírzsepit... aztán elmentünk Liával a Thissen múzeumba,látunk nagyon szépeket(Monet, Manet, Renoir), csak nem volt sok időnk, mert mentünk este vendégségbe a mexikói családhoz. Hazafelé Lia ki akart venni pénzt az automatából, és nem tudta kivenni a kártyáját, elromlott az a kitolója...utána meg elnyelte, mert nem vette ki, és hogy nehogy más elvegye, ha mondjuk valaki véletlenül ott felejti...gondolhatjátok...tiszta ideg volt. bankok itt csak du. 2ig vannak nyitva, kivéve csütörtökön,szieszta után 5kor kinyitott. Egy járókelő segített nekünk spanyolul felhívni a bankot, mi teljes pánikban voltunk. Fél órát kellett még várnunk a bank kinyitására,ami jóval hosszabbnak tűnt, közben egy gyanús fiatal srác egyfolytában minket nézett, úgyhogy úgy éreztük a világ összeesküdött ellenünk. Bejutva a bankba az egyik alkalmazott megnézte az automatát, hogy valóban ott van-e a kártya, és ott volt, de nem akarta visszaadni Liának, mert, hogy nem ennek a banknak a kártyája..Szerencsétlen Lia sírva fakadt, hogy akkor most mi lesz, a pasi azt mondta, hívjuk fel Magyarországot, és küldenek egy új kártyát...de addig??
Végül nem tudjuk minek köszönhetően a pasi elcammogott egy másik alkalmazotthoz, tanakodtak, és visszaadták a kártyát. Azért a sírás meghatja az embereket..De hogy senki nem beszél angolul a bankban??? Pánikban pláne nem értettünk belőlük semmit.
De a lényeg, hogy visszaadták, és még a pénzt is odaadták, amit ki akart venni Lia.
Na ezek után gyors öltözés, és irány a mexikói vacsi Lindával, Zsófinak tanulnia kellett. Renfe-vel mentünk, ami vonat, és külön kellett fizetnünk, sebaj. Kaptunk finom vacsorát valami mexikói fűszerrel. 2negész csirkét megcsináltak.A kislányoknak én voltam a babájuk, kisminkeltek, megcsinálták a hajam, és tündériek voltak.Ittunk nagyon jó minőségű tequilát, tényleg köze nem volt azokhoz,amit eddig ittunk. Meg margarita koktélt is kaptunk. Csak nem cukrot, hanem sót tesznek a szélére, és az úgy annyira nem ízlett. De volt itt is rossz élményünk. Áthívtak még egy mexikói cimborát, Eduardo-t, aki kb 40-45 éves lehet, és mosolygott ránk, mint egy tejbetök, próbált ismerkedni, meg fényképezgetett minket. Informatikus, és nagyon érdekelték a kelet európai országok, hogy mit nézzen meg, de azokról mi nem sokat tudunk mesélni, mert magyaráztuk neki, hogy mi inkább nyugatra megyünk...Bulgáriát kérdezgette egyfolytában.. És mikor elindultunk haza(utána nagy partyba készültünk, Linda búcsúbulijára, meg erasmusos bulira), jött velünk Eduardo,és el akart velünk jönni bulizni, hozzá vigyorgott is.."hát ha meghívtok, szívesen megyek" ezt 5ször elmondta, semmit nem reagáltunk rá annyira ciki volt, de na neeee... A vonaton is kínos csöndek, aztán így nekikészült a búcsúzkodásnak, hogy itt kell leszállnunk (előtte mondtuk neki, hogy a Laguna megállónál kell leszállnunk), hát elköszöntünk és leszálltunk..kiderült később, hogy rossz helyen..Vajon ezt direkt csinálta? Mi is figyelhettünk volna jobban, de ki gondolta volna, hogy ez lesz..Végül Eduardo sok vicces percet szerzett nekünk, elképzeltük sombrero kalapban, már tényleg csak az hiányzott róla, meg hogy otthon a birtokán európai lányokat tart...De ilyeneket mondott, hogy meghív minket mindenre mexikóban, meg itt is egy rákvacsorára..elkérte a számunkat, meg megadta az övét, hogy ha bármi segítség kell..de legalább ha hív, tudjuk, hogy nem szabad felvenni.. Egyébként is miatta kellett csomót várnunk a következő vonatra. Hazarohantunk, átöltözés, és éjfélkor indultunk a buliba, a Joy nevű club erasmusosoknak aznap ingyenes volt, hatalmas partinak ígérkezett, hiszen már voltunk ott első szombaton egy jót bulizni. Szegény Camila arra várt, hogy szóljunk neki, mikor indulunk a központba, de addigra már nem volt busza, mivel ő kint lakik a bűnös városban, ahol a sulink van.. Odaértünk a Joyhoz, és akkora sor állt, hogy egyre kevesebb kedvünk volt bemenni...mintha USA-ban lettem volna, csak amerikaiak voltak körülöttünk, az egész belvárost elözönlötték az amerikai diákok.Egy ideig álltunk még, de inkább úgy döntöttünk, hogy elmegyünk iszogatni egy bárba,elbúcsúztattuk Lindát végül azon a helyen, ahol második esténken vacsoráztunk, meg is állapítottuk, hogy milyen remek keret történetünk van. Liának aznap nem volt semmi hangja(még mindig a megfázás), ezért ő írt, meg rajzolt.Így elkezdtünk activity-t játszani, végig élve az össze közös élményünket (4 magyar lány) Jól szórakoztunk.3 és 4 között már itthon is voltunk.

Péntek: későn kelés, bundáskenyér és finom saláta evés közösen (Linda utolsó ebédje), elbúcsúzás Lindától, és kimászás a Bűnös városba órarend egyeztetésre.
Jó hír, hogy van órarendünk,és hétfőn szerdán nincsenek óráink. Ez volt a célunk, ezért kerültük ki a mi erasmusos kordinátorunkat, mert ő nem igazán tudott nekünk segíteni, a magyar kedvelő Miguel viszont azt mondta, segít. Csak így most nekem nincs turizmusos órám, és mindenre együtt járunk Liával, ami nem biztos, hogy olyan hatékony. Együtt megyünk, ott együtt vagyunk, együtt jövünk..Kéne valami külön is, de már nincs pofám visszamenni megint problémázni. Valószínüleg összeszedem magam,és mégis megteszem, hogy azért legyen egy turizmusos tárgyam, és legyünk külön is Liával, jót fog tenni, bár tényleg nagyon jól megvagyunk. Camila (brazil chica) is turizmus szakos, így legalább vele lennék. Nem volt sok értelme kimásznunk, mert nem volt már mit megbeszélni, ahogy mi azt előzetesen gondoltuk, hanem kész, ott volt az órarendünk. Aláírtuk, kértünk a BGF-nek egy igazolást, és mentünk haza. Este áthívtuk Camilát, Lia csinált finom gombalevest, másik Zsófi meg tonhalas tésztát, és belaktunk vele rendesen. Pirita is beköltözött, a finn lány, neki ez volt az első estéje velünk. Természetesen rengeteget beszéltünk ilyenekről mint: és Braziliában ez meg ez hogy van? Finneknél van olyan, hogy..?És ezt hogy mondják? Meg ti esztek ilyet? :)Ittunk brazil üdítőt, meg ettünk finn csokit.Meg valami cukorkát is meg akart velünk kóstoltatni Pirita, ami fekete, és kicsit sós..fujj, én azt kihagytam, de a csoki olyan, mint a boci csoki:)Az est záró etapja a jungle speed elsajátítása volt, és sikerült!!!Mindenki megértette:)Tetszett nekik por su puesto= természetesen. Úgy volt, hogy bemegyünk a városba még inni valamit, de én már kezdtem érezni, hogy megfáztam, és nem akartam rosszabbul lenni, meg hideg is volt, a többiek is egyet értettek azzal, hogy ez így jó kis este volt kimozdulás nélkül is. Azóta kúrálom magam, ittam pár aszpirin c-t, mézes teát, hétvégén csak boltba mentem, Lia volt Piritával várost nézni, meg most bementek inni valamit Gergővel, aki egy hét otthonlét után visszatért Spanyolországba, és remélhetőleg sikeresen levizsgázott otthon. Néztem sorozatot, színházi felvételt, aludtam, főztünk közösen, és ennyi a hétvége. PIHI
Holnaptól meg vissza a pörgésbe!
Teszek fel képeket is majd!
Óriás puszi mindenkinek!!!!!!!!!!!!!!!




Péntek.